Lilly S. a nevem és jelenleg Franciaországban tartózkodom. 16 éve láttam világot Budapesten, amit ma is az emlékeim közt dédelgetek. Kambodzsai-kínai vagyok, viszont a magyar nyelvet tartom anyanyelvemnek. Idén leszek első éves gimnazista (3 éves gimnázium).
Meglepő módon, több mint 6 nyelven beszélek, és idén fel fogom venni a japánt is, mint fakultációs tantárgyat. Kiskoromtól fogva folyékony voltam az ázsiai és európai nyelvekhez is. 12 évesen csöppentem bele a tánc világába egy hip-hop kurzuson keresztül, később abbahagytam. Ma már csak iskolai Flashmob koreográfus vagyok. Egyik kedvenc elfoglaltságom az éneklés, ebben az évben pedig vokalista és rapper voltam a sulim rendezvényén.
Tipegő korom óta animésnek tudom magam, kedvenc műfajaim a shoujo, yaoi és slice of life művek. Emellett sorozat függő vagyok, oda és visszafutok minden dorámáért. Kajafétisem gyógyíthatatlan, szinte pár óránként megéhezem, még sem hízok egy dekát sem, ami egyfajta szerencse. Szabadidőm a k-pop dalok fordításával ütöm el, drága csapatommal, szorgos fordító és reakció videós vagyok. Nem vagyok aktív sportoló, de gimnasztikában és hosszú távú futásban jeleskedem, hisz az ágyamból kikecmeregve futok el pár másodperc alatt a hűtőmig. Diplomám is van már belőle.(hahaha)
Elsős koromtól fogva eléggé eszes gyerek voltam. Évente vittem haza a kitűnő eredményeket és a versenyről szerzett okleveleket (Suli újságíró/rövid történetek, szavalóverseny, magyar, mint idegen nyelv, kínai szóbeli és írásbeli versenyek, kerületi angol versenyek). 9 hónap francia nyelvtanulás után B1-es nyelvvizsgát tettem le, 2 év után osztály negyediknek tudhatom magam. Felvételt nyertem egy olyan gimnáziumba, ahova még a francia anyanyelvű évfolyamtársaimat sem vették fel.
Sokak szerint, az első beszélgetés alapján ijesztőnek tűnök. Viszont, ez korán sem igaz rám. Na, jó, egy kicsit furcsa személyiségnek tűnhetek először, de általában ki szoktam jönni az emberekkel. A fecsegő barát helyett, a hallgató és megértő szerepet töltöm be, hisz régen nagyon csendes és félénk személyiség voltam. Hangtalan, még is gondolatokkal teli. Szerénységem néha már túl sok, hisz az évek alatt mindig így reagáltam le a különféle dicséreteket, amiket kapok. Gyakori nálam a hangulatváltozás.
Nem fogok sokat elmesélni az életemről. Egészen 2013-hoz nyúlik vissza, ami nem egy rövid történet. 13 évesen, 3 kontinensen éltem, úgy, hogy közben leragadtam a hatodik osztályos ismereteimmel, de sosem hagytam abba a nyelv napi szinti használatát. 13 évesen azt mondták nekem, amikor is sok velem egykorú vagy éppen idősebbnek segítettem, hogy értelmesebb vagyok az akkori 13-16 éves korosztálynál is. Hogy ebből ez mennyi igaz, a közeli ismerőseimet kell erről faggatni. Visszatérve, az én életrajzom egy hosszú, fájdalmas, szorongató, néhol örömmel kicsattanó, de legfőképpen tanulságos utazás és kihívás is egyben. Mindig is volt választom, hogy maradok-e vagy menjek. Gondolom, már sejthetitek, hogy hogyan döntöttem erről. Talán páratlannak érzem magam, hogy fiatalon mennyi mindent megtapasztaltam már, meg persze az is közre játszik, hogy túl gyorsan kellett felnőnöm, de ez nem azt jelenti, hogy komoly lennék minden egyes nap. Folytatás hamarosan…

Címkék: Egyperces, Jeonghan, Jeonghyuk, Minhan, Minhyuk, Oneshot, Os, Slice of Life, Yaoi